Bár az elődöntőben vereséget szenvedtünk, semmi okunk a szégyenkezésre, nem szabad leereszteni, szombaton megszerezhetjük a magyar labdarúgás első vb-bronzát. A kocsmai jós is emellett tette le az üres üveget.

Merthogy ezüstjeink már vannak, de harmadik helyen még sosem végeztünk. Uruguay ellen jók az előjelek, a németeknek a polipjuk jósol, nekünk meg az alkeszünk.

Tóbiás János Kisbarackról a világhírnévig itta magát egyetlen perc alatt. Profi italfogyasztónk megfelelő alkoholos előkezelés következtében alfáig lazította az agyát. Ez az az állapot, amikor már mindegy neki, bármit megiszik.

A kistérségben már eddig is használták Tóbiás-médiumot, olyanképpen, hogy a jövőbeni talány két vagy több verzióját felírták egy-egy címkére, amit felnyaltak féldecis stampedlikre. Amelyikhez a  jövőbeivó először nyúlt, azt tekintették a jóslatnak. Tóbiás kolléga ritkán tévedett, az objektivitás érdekében viszont egyforma távolságra kellett helyezni tőle az üvegeket, különben mindig a legközelebbit választotta.

Most az uruguayi és a magyar címerrel címkézett ampullák közül habozás nélkül a hazait választotta. Így a világ megtudta, hogy a magyar jövőbeivó magyar vb-bronzot jósolt.

Az bizalmas infó maradt, hogy Tóbiás minél aléltabb, annál jobban fókuszál a mennyiségre, vagy az arra utaló jelekre. Az uruguayi stampesz fémkupakja fél milliméterrel lazábban illeszkedett a nyakra, a mester pedig ebből pillanat alatt leszűrte, hogy “…tok meg, nehogy má bontott piát igyak!”

Az esélyek mellettünk szólnak.

« »