Torghelle Sándor duplájának köszönhetően 1-2-ről fordított a magyar válogatott, és 3-2-re legyőzte Uruguayt a vb bronzmeccsén. A mieink lettek a vb egyik meglepetése és kedvence, Torghelle Sándor pedig közel van a gólkirályi címhez, mindez szinte hihetetlen…

Köszönjük fiúk, hálásak vagyunk, Erwin!

Sajnos a helyszínen tartózkodó tudósítónk, Kovács-Kovács Andrást nemkívánatos személlyé nyilvánították az összes dél-afrikai stadionban, miután az elődöntőre a pirotechnikai eszközöket akart bevinni a szurkolók kérésére. Tudósítónk így azt a meccset fogságban töltötte, és a bronzmérkőzést sem láthatta, de behatóan vizsgálja a dél-afrikai büntetésvégrehajtási rendszert, amiről természetesen be is fog számolni, illetve a fogadásról, aminek köszönhetően a finálé előtt valaki beszaladt a pályára. Kovács-Kovács András ugyanis ismeri az illetőt.

Merthogy ezüstjeink már vannak, de harmadik helyen még sosem végeztünk. Uruguay ellen jók az előjelek, a németeknek a polipjuk jósol, nekünk meg az alkeszünk.

Tóbiás János Kisbarackról a világhírnévig itta magát egyetlen perc alatt. Profi italfogyasztónk megfelelő alkoholos előkezelés következtében alfáig lazította az agyát. Ez az az állapot, amikor már mindegy neki, bármit megiszik.

A kistérségben már eddig is használták Tóbiás-médiumot, olyanképpen, hogy a jövőbeni talány két vagy több verzióját felírták egy-egy címkére, amit felnyaltak féldecis stampedlikre. Amelyikhez a  jövőbeivó először nyúlt, azt tekintették a jóslatnak. Tóbiás kolléga ritkán tévedett, az objektivitás érdekében viszont egyforma távolságra kellett helyezni tőle az üvegeket, különben mindig a legközelebbit választotta.

Most az uruguayi és a magyar címerrel címkézett ampullák közül habozás nélkül a hazait választotta. Így a világ megtudta, hogy a magyar jövőbeivó magyar vb-bronzot jósolt.

Az bizalmas infó maradt, hogy Tóbiás minél aléltabb, annál jobban fókuszál a mennyiségre, vagy az arra utaló jelekre. Az uruguayi stampesz fémkupakja fél milliméterrel lazábban illeszkedett a nyakra, a mester pedig ebből pillanat alatt leszűrte, hogy “…tok meg, nehogy má bontott piát igyak!”

Az esélyek mellettünk szólnak.

Az 1954-es foci vb berni döntőjében az Aranycsapat 3-2-re kikapott a németektől. Most, 56 év múltával elégtételt vehetünk. A német média alaposan felmelegítette a “német csodát”, pedig nincs rá okuk. Akkor Puskásék meneteltek, a csoportkörben 8-3-ra lealázták Fritz Walteréket, de a fináléban kikaptak. Most viszont a világ Kloséék Anglia és Argentína földbe döngöléséről beszél, és úgy véli, Erwin Koeman csapata az esélytelenebb. Ha a történelem hű lesz önmagához, mi állítjuk meg a német gőzgépet.

„Mi voltunk az eper a német desszerten, a világbajnoki esély csak kitalált szerep volt, a problémák kezelése helyett becsuktuk a szemünket. Keserű volt az ébredés a végzet városában” – emígyen dramatizálták a helyzetet az argentin sajtómunkások a németek elleni 4-0-s argentin összeomlás után.

A dél-amerikai média jelentős része soha nem ette meg Maradona szövegeit, aki velük ellentétben alkalmasnak tartotta magát a válogatott vezetésére. Bár állítólag a tanácsadók szabták a taktikát, az is rossz volt.

Azt róják fel leginkább, hogy Messit, akitől mindenki várta megváltást, rossz helyen játszatták. Messit meg nem értik: miért nem emelte fel a szavát, amikor látta, hogy egyre rosszabb a teljesítménye, és ezzel a csapat játéka is romlik? Válasz még nincs, Messi egyelőre bujkál.

„Messit beletörték a csapatszerkezetbe, a törött tengely pedig az egész gépezetünket tönkretette, határozatlanok voltunk elöl és hátul is” – írták a negyeddöntő után Argentínában. A irodalmi stílusban fikázó média másik gyöngyszeme: „Tik-tak, tik-tak, a rosszul összerakott argentin bomba önmagát robbantotta fel”.

Egy hozzászóló a kőkemény hiányzókat (Cambiasso, Zanetti) említi, illetve azt, hogy a németek ellen Maradona csak annyit tett hozzá a játékhoz, hogy „Venga!” azaz gyerünk, ahelyett, hogy behozta volna például Samuelt vagy/és Militót.

És egy lesújtó vélemény a meccsről és az isteni kétkarórásról a lanacion.com előadásában: „Maradonának és a csapatnak túl bonyolult volt a németek játéka. Diego kevés kapitánynak, új felfogás és új emberek kellenek, a keserű tapasztalatokat fel kell használnunk.”

Addig is itt van egy alkotás Maradona és Messi közös múltjáról.

http://www.youtube.com/watch?v=ua4F9HoHuoU

Dunga annak idején a brazil válogatottban a tulajdonképpen kuriózumnak számító zongoracipelő volt, ezt a mentalitást igyekezett meghonosítani abban a csapatban, amelynek a mai, agyonprogramozott fociban is a JÁTÉKKAL forrt össze a neve. Ugye pár évvel ezelőtt még mindenki a joga bonitáról, a szép fociról beszélt, és keeresett vele mellesleg jó pénzeket.

Ezt Dunga elfelejtette (vagy sosem támogatta?), és összerakott egy természetesen bombaerős, de brazil szemmel nézve szürkécske csapatot, ahonnan kihagyta a kövér, de a Corinthiansban gólok sokaságát rúgó Ronaldót, a csúnya, de még mindig bármire képes Ronaldinhót, és a tulajdonképpen az ő elképzelései szerint játszó Patót is, a brazil bajnokságokban tenyésző az európaiaknak viszont ismeretlen tehetségeket. Maradtak a kezelhető európai légiósok, akik brazil léte garancia a győzelmekre, de az igazi sikerre nem. Hiába a szervezettség, a fiúk bepánikoltak, amikor holland porszem került a gépezetbe. Dunga kimosta az agyukból, hogy ők tulajdonképpen a foci varázslói, akik bármire képesek, bármikor.

Maradona sosem volt jó edző, kérdés, hogy a tanácsadói súgtak neki hülyeségeket, vagy ő harcolt ki túl nagy önállóságot. Cambiasso és Javier Zanetti kihagyása, illetve a nyugdíjas Verón bevétele marhaság, a társaságot a meccsekre a látottak alapján “menjetek, aztán ügyesek legyetek!” jelszóval kiküldeni pedig még a Palatinuson is durva. Ami a braziloknál fölösleg  volt gépesítésben, az az argentinoknál pont nagyon elfért volna volna.

De a két dél-amerikai riválisnak legalább nem kell a másik továbbjutását végigszégyenkeznie…

A sorsdöntő meccsre készülvén sikeresen levizsgázott mindenki a csapatból a gólöröm-tréningen, amelyet egy Gerd Müller egy Roger Milla és egy Gascoigne imitátor tartott.

A mieinktől elsősorban Thorgelle jeleskedett mindhárom szakirányú gólöröm előadásában. A Gazza-irányzatból sikerült nekem is egy elégségest begyűjtenem. Nem mintha sok hasznát venném otthon, de a sörmeccseken jól jöhet…

A Gascoigne gólöröm lényege, hogy eszeveszett rohanás közben, minél hangosabban, minél több trágár dolgot kell üvölteni, ügyelve arra, hogy a minket vevő kamera tisztán lássa a szájmozgásunkat, hogy a tévé előtt ülők is értsék, hogy mit kiabálunk.

Szóval sörmeccseken jó lesz.

Elvégre Gazza maligánban is otthon van.

És Sir Alex is a haverja.

Kovács-Kovács András/Dél-Afrika

Kovács-Kovács András jelenti Dél-Afrikából

Hát kérem, a dicsőséges dél-afrikai kalandozásunk érdekes állomásához érkezett. Miközben a világ és bevallom, én is ismerkedem Kovács Péter negyeddöntőt érő vörös frizurájával, a fiúk pénteken tréningen vettek részt.

Nem fogják elhinni, de a mai kor szellemének megfelelő gólörömet oktatták nekik. Merthogy hála istennek a világ és benne néhány prűd, rosszindulatú újságíró sokszor láthatta. amikor a mieink ölelkeznek a találataink után, néha még egy-egy csók is elcsattant.

Az ünneplést próbálták meg a szakemberek az elvárt mederbe terelni, Paraguay ellen remélhetőleg meg is látjuk, milyen az új magyar gólöröm, külföldi példa van bőven…

Hajrá magyarok, hajrá Dél-Afrika!

A magyar védelem állta a spanyol passzolgatást, akik hiába várták a vb csatárcsapatának becézett magyarok szokásos rohamait. A fiúk fegyelmezettek voltak, így a spanyolok nem tudtak kontrázni. A külső szemlélőnek eseménytelennek tűnhetett a meccs, de a középpályán öldöklő harcot folytattak Husztiék a labdáért.

És amikor már mindenki készült a hosszabbításra, Erwin Koeman behozta Kovács Pétert, aki fejelésben fel tudta venni a versenyt Piquet-ékkel.

De ezt mindenki a 30 perces ráadásban várta volna a norvég Odd Grenland légiósától.

Aki viszont beállt a 89. percben, és a 91. minutumban egy szöglet után megszerezte a vezető, és mint másfél perc múlva kiderült, győztes gólt!

Azt, hogy miként élte meg a dél-afrikai magyar küldöttség az újabb sikert, és miként készülnek Paraguay ellen a fiúk, helyszíni tudósítónk, Kovács-Kovács András jelenti.

Nemsokára.

És CéRonaldó-nyűglődés közben kicsit megdolgoztatom a tv-nyomeszt, a SPORT1-en éppen egy NFL-felhozó összeállítás fut, amiben minden benne van persze, ami miatt pl. én is kedvelem az amerikai focit.

Ami persze, úgy van kitalálva, hogy szórakoztató legyen. De hát mit tegyek, az is. Így néhány percig bámulom a váratlan NFL-zanzát, aztán csendben visszakapcsolok a spanyol-portugálra (CérRonaldó még mindig szenved), és igyekszem a vb közelgő hajrájának tiszteletére kiverni a fejemből, hogy úúú tényleg, nemsokára kezdődik az NFL-szezon…A tengerentúl is készülnek, pl. ilyen könnyített munkával, mint a Denver Broncos edzőtáborában.

Fiatal kora ellenére is neki kéne vezetnie a finálét…Azért ez nem akármi: Kassait és partjelzőjét, Erős Gábort a Svájc-Honduras csoportmeccs tartalék bírói és asszisztensi feladata alól a FIFA felmentette, hogy helyette Vámos Tiborral együtt levezényeljék az USA-Ghána nyolcaddöntőt. Ez bizony figyelemreméltó, a jenkiktől a csoportkör alatt két gólt is jogtalanul vettek el, így az ő esetükben a játékvezetés kiemelt figyelmet kapott. Főleg, hogy az egyetlen állva maradt afrikai csapat volt az ellenfél.

Kassai példás munkát végzett, büntetőt mert ítélni Afrika reménye ellen, és nem követett el hibát a feszült, hosszabbításos meccsen. Az pedig feltűnő volt, hogy milyen empátiát tanúsított a játékosok felé, akik hihetetlenül keveset reklamáltak, nemcsak Kassai ítéleteit fogadták el, hanem őt magát is, és ez az előző két vb-fellépésén is így volt.

Egyszóval: bár a 35 éves Kassai a vb bíróinak ranglétráján valahol középtáján van, dél-afrikai teljesítménye és a kollégák produkciói alapján ő a vb legjobb sípmestere eddig.

És nem azért, mert hazabeszélek, tényleg.